FELÜLÍRÁS

Graffiti – utca vs. műterem

A zömében a nyolcvanas évekből származó, graffitit, illetve írásos elemeket tartalmazó alkotások a múzeum alapításának évtizedére utalnak, amikor a magas művészetben megjelentek a városi szubkultúra elemei.

kurátor: Fabényi Julia

A cím eleve hibát rejt. A FELÜLÍRÁS cím alatt bemutatott művek a graffitik stílusában, de nem graffitiként születtek. Két, egymásnak részben ellentmondó médiumról van szó: a graffiti ténylegesen az utca művészete, anonim az alkotója, és a tiltás motiválja. A táblakép műteremben készül, nem sért közterületet vagy épületet, és legfeljebb frivol tartalma miatt zárhatják el a nyilvánosság elől. Az itt bemutatott „graffitik” alkotói nevesítik magukat, vagy azonos taggel/névvel szerepelnek az utcai színtéren és a műtermi vásznon egyaránt.

A graffiti kifejezetten nagyvárosi jelenség. New Yorkban a 60-as évek végén tűnnek fel először a házfalakra fújt jelek. Alkotóik, a writerek írásjelekkel, később tagekkel jelezték jelenlétüket, és bandák formájában nemzetközi hálózatban kommunikáltak egymással.

A szubkultúra eszköztárának megjelenése a magas művészetben az 1980-as években éri el virágkorát. A new wave, az új vadak, az új expresszionizmus Amerikában, Nyugat-Európában, de Kelet-Európában is nagyrészt a színre lépő fiatal generáció életérzését fejezi ki, mintegy szembekerülve a konceptuális művészet szikár formanyelvével vagy a performatív műfajok mulandóságával. A graffiti stílusú festmények hatalmas méreteikkel új gyűjtőréteget generáltak és kereskedelmi forgalomba kerültek. Ennyiben is ellentétben állnak az utcai spontán graffitivel, amely nem kívánt árucikké válni.

A gyűjteményünk jelentős szeletét képviselő graffiti jellegű művek, melyek közül e kéthetes kiállítás során szemezgetünk, gyakran képzőművészek és graffitisek együttműködéséből születtek, vagy kifejezetten graffitisek munkái. Kivétel ez alól A. R. Penck munkássága, akinél a szikár jelképrendszer használata a hivatalos művészettel való szembenállást jelentette. Hasonló attitűd vezethette a volt Szovjetunió alkotóit is, ahol a képregények rövidre zárt nyelvezete és a sík figurákkal elmesélt történetfoszlányok áthallásos lehetőségeket nyújtanak a társadalmi lehetetlenségek értelmezésére.

Kísérő rendezvényeinkkel igyekszünk az utca művészetét összevetni a műtermi művészettel, bemutatni a műfajok sajátosságait, az  ellentmondásokat és a hasonlóságokat. Filmprogramunk segítségével bemutatjuk azt a társadalmi környezetet is, amelyben e művek megszülettek