Boros Géza művészettörténész előadása a Velencei Biennále magyar átriumának térhasználatáról
A Velencei Biennále kurátori pályázatán indulók számára mindig megoldandó kérdés, hogy mit kezdjenek az épület közepén lévő udvarral: üresen hagyják vagy bevonják a kiállítás terébe? Ez a lehetőség már a pavilon 1958-as átépítése – az átrium kialakítása – óta foglalkoztatja a kiállítás-rendezőket és a művészeket. Az előadás áttekintést ad arról, hogy hogyan alakult az elmúlt hatvan évben a magyar pavilon különleges adottságának a használata, sikeres és kevésbé jó megoldások bemutatásán keresztül arra keresve a választ, hogy vajon az átrium inspiratív tér-e vagy – Csete György kifejezésével – használhatatlan udvar?