A válogatás a művészetközvetítés módszereire, legfrissebb eredményeire fókuszál. A múzeumpedagógusok által válogatott művek befogadását és értelmezését különféle pedagógiai és kommunikációs eszközök segítik, komplex módon bontva ki a művekbe zárt jelentést.
kurátorok: Csóka Heléna, Dabi-Farkas Rita, Hemrik László, Somogyi-Rohonczy Zsófia, Szira Henrietta
Enyém, tiéd, miénk – Mit osztunk meg és kivel?
Egyáltalán mit értünk ma megosztás alatt?
Elsősorban a különböző közösségi média felületeken történő posztolás juthat eszünkbe a kifejezésről, de megosztunk időt, véleményt vagy épp ételt is másokkal. Az alapja mindig ugyanaz a cselekvésnek: valaki, aki birtokában áll egy információnak, tudásnak, dolognak, elérhetővé teszi, átadja a másik fél számára. Megosztja, amivel rendelkezik.
A Louvre 1793-as alapításától a napjaink múzeumáig a megosztás és a közreadás meghatározó jelentőséggel bír. A 20. század során számos alkalommal kérdőjeleződött meg ez a fajta nyilvánosság, mely szerint a múzeumok nem csupán bizonyos kivételezett helyzetben lévő társadalmi csoportok számára elérhető intézmények, hanem valóban az egész társadalom számára – annak perifériájára szorult egyéneivel együtt – a megosztás, a tudásátadás helyei lennének. Bár rengeteg figyelemreméltó példa van ennek megvalósulására, a kérdés továbbra is nyitott és megkerülhetetlen: Kivel osztjuk meg a múzeumot?
A kétezres évek eleje óta kiemelten fontossá vált, hogy mindezt milyen módon és milyen eszközökkel tesszük. Az intézmények saját tevékenységüket folyamatosan vizsgálva, önkritikát gyakorolva teszik fel a kérdést: Hogyan és milyen eszközökkel segítik a nézőt a megosztott műalkotás, tudás vagy élmény értelmezésében? Hogyan segítik a látogatót, hogy amit lát, azt ne csupán érzékelje, de értelmezze is? E felvetésből kiindulva a kiállítás fókuszában a megosztás és az értelmezés, a mű és annak befogadási eszközei állnak. A tárlaton szereplő művek különböző megközelítésben mutatják be a témát, így Daniel Spoerri és Eperjesi Ágnes munkájában az étel és a hozzá kapcsolódó tevékenységek (előkészítés, elfogyasztás, közös étkezés) mint társasági esemény jelenik meg; Yoko Ono sakktáblájánál a játék, Bódy Gábor videómunkájánál a kommunikáció, az információátadás különös esete: egy nem nyelvi eszközökkel történő megosztás látható.
Mindezek mellett a tárlaton a megosztás a múzeumok nyilvánossága és társadalmi felelősségvállalása kapcsán is megjelenik. Bár ma már a legtöbb intézmény akadálymentesített, sokszor nincsenek felkészülve a múzeumok (és dolgozóik) a fizikai vagy értelmi hátrányossággal élő emberek hagyományostól elértő befogadási folyamatára. Ha követi a kiállítás speciális útvonalát, megismerheti a bemutatott alternatív megoldások segítségével a látogatók különböző nézőpontjait és igényeit!
A kiállítást múzeumpedagógusok állították össze, így hangsúlyos szerepet kap a tárlaton a múzeumpedagógia mint az egyik legjellemzőbb, legközvetlenebb eszköz az értelmezés segítésében és a komplex élmény átadásában. A több mint tíz éve működő múzeumpedagógiai módszertani központ szakmai anyagainak segítségével a kiállításban bemutatjuk, hogy az egyes művek miként szerepeltek a foglalkozásokban az elmúlt másfél évtized során, hogyan és hányféleképpen interpretálták azokat.
A kiállításban aktív szerepet kap a látogató is! A művészettörténetben számos olyan eset ismeretes, amikor a művészek egy-egy akcióban megpróbálták a hivatalostól eltérő úton bejuttatni alkotásukat a múzeumokba. Most egy pályázat keretében bárki számára nyitva áll a lehetőség, hogy egy műve két héten keresztül szerepeljen a Ludwig Múzeumban „az én múzeumom” hívószóra épülő, sőt folyamatosan épülő látogatói tárlatán. Olyan munkákat várunk és mutatunk be, melyek a múzeum gyűjteményében található alkotásokhoz kapcsolódnak, azokból inspirálódnak. Ezzel nem csupán befogadóvá, de aktív résztvevővé, a kiállítás alakítójává is válik a látogató.